A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Lányok az iskolaudvaron
Elmélyülten beszélgetnek,
engem észre sem vesznek,
pedig igen jól neveltek,
máskor előre köszönnek.
Látom kemény kis arcukon
erős a szó az ajkukon,
bár a témát nem tudhatom,
komoly a dolog, gondolom.
Nem is fontos, mi a téma
nem erről szól a poéma
nekünk csak gyerekek játéka,
ám nekik súlyos probléma.
Őszinték és olyan tiszták,
egymás szavát mohón isszák
talán kibeszélik Pistát,
vagy az egyik kiscsajt szidják.
Nem zavarom a disputát,
elosonok kicsit sután,
Mosoly nyílik az ajkamon:
a látottakon gondolkodom.
Sok minden másképp van ma
de nem változik valami soha:
a gyermeki szív édes-bús gondja;
s ezt világ dühe nem karcolhatja.
Bár időnk a dübörgés kora
rémeket vicsorog a hatalmasok foga,
elsápad sokunk mosolya,
a gyermekszív tiszta és csoda.
