A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
A „filmsztár”
Filmsztár nem lettem, elhihetitek
plakátok nem hirdetik a képemet.
Pedig kölyökkorom során
egy „filmszerep” reám talált.
Nagyapám nyugdíjas bányamérnök volt,
s ezért egy szolgálati lakást kapott
az Esterházy családtól elvett
kastély udvarában élhetett.
Itt egy mára műemlék
kamalduli remeteség
kicsiny remeteházaiban laktak
páran, szinte mind nyugdíjas.
A nyarakat töltöttem itt a bátyámmal
elmerülve a tó, az erdő gyermeki álmában.
Bár semmi dolgunk nem volt naphosszat
reggel korán a szemünk kipattant.
Miközben Mama kente a zsíros kenyeret,
szőttük az aznapi kaland-terveket.
A jó zsíros deszkához paprika
és paradicsom, no meg uborka
a kertben várt minket.
S ott leülve tömtük a bendőnket.
De egyik nap egy váratlan vendég érkezett,
miközben majszoltuk a zsíroskenyeret.
A kastély melleti tónál egy fimet forgattak,
oda minket statisztának hívtak.
Szerpünk: két paraszt gyerek
kik egy főúri hintót megsüvegelnek.
A rendező bácsi nem is tartott többre
minket, mint pasztok mihaszna kölyke.
Ám egy kedves statiszta asszonyka
szendvicset vett mert aznap
a vastag zsíros deszkán kívül
a gyomrunkba bizony semmi sem került.
Háromszáz jó magyar forint volt a bérünk,
amivel akkor még igen sokat értünk.
(83 kiló kenyeret ért akkor
csak számolj egy kicsit, kedves olvasóm...)
Már felnőttként néztem meg a filmet,
de a vágó miatt ugrott világhírem.
Sajnos a jelenet amiben süvegem
oly alázatosan megemelem,
nem került a filmbe, ki lett vágva
ezért nem lettem én a mozik sztárja.
