A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Reggel a Torosz völgyeiben
Ködbe bugyolálta a reggel
az álmosan nyújtózó Toroszt, nem kelt
fel korán, még pihenni vágyott,
S pára ruhába burkolózott.
A köd lemosta róla a részleteket.
Halvány körvonala díszíti az eget,
mely tompa kéken feszül
s fehér foltok simulnak rá díszül.
Állva szunyókál a fenyves
halkan, sejtelmesen
rejti üde zöldjét az árnyék,
mely ráborult szürke szárnyként.
Pajkosan libben a szellő
megtépi a völgyben elterülő,
lassan ritkuló köd csuháját,
elűzve a bércek álmát.
A nap fénye egyre bátrabb,
lassan halkulnak az árnyak,
A szürkeség színekké olvad,
pompával ébred a hegyoldal.
