A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Fény. Kép.
Ősszel színekké válni volna jó!
Isten palettáján szétomolva:
talán csendes derűvel szunnyadó,
vagy harsogva fénylő érc harsona.
Ha sárgává lehetnék, dalolva
szívedbe szállna zenélő fényem.
S boldogságtól vígan zakatolna,
hogyha táncot ropnék benne szépen.
Lángoló borvörösként, pihenve
bámulnék a fák ágai között;
és vidám kacajom az ingedre
folyna, akár a szelíd fényözön.
Zöld lennék, aki most halkan köszön.
Bársony kabátom csak itt-ott ragyog,
de ugye áthatja lényed az öröm,
ha fáradt fényem szívedbe andalog.
Ősszel színekké válni volna jó!
Istenről dalolni fényhimnuszokat,
s lassan kihunyva, ha beföd a hó,
a tél ölén várni tavaszomat.
