A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Mackó kaland
Ringó lombú szálfák között
sziklamélyi barlang van.
Mackó bácsi, Mackó néni
éldegél a barlangban.
Nevelgetik, terelgetik
három kicsi bocsukat.
Gazdag erdő málnabokra
jól megtölti gyomrukat.
Legkisebb bocs Szeleburdi,
izeg-mozog, ficereg.
Fára mászik, vízbe ugrik,
málnát mohón eszeget.
A középső Ugribugri,
szalad, pattog, jót nevet.
Erdőn, mezőn elbitangol,
nem riasztja semmi meg.
Okoska a legidősebb
könyveket bú éjjel is.
Kerekerdő sok meséjét
ő már fejből ismeri.
Ringó lombú szálfák között
sok-sok kaland megesik
Mesélhetném, ha akarnám
estétől biz reggelig.
Szelek szárnyán komor felhők
érkeztek az égen meg.
Villám-nyilak le-lecsaptak,
sok kis állat megremeg.
Szeleburdi, kicsi mackó
éppen egy nagy fán tanyáz.
Madárfészket les a bohó,
ilyenkor se hall se lát.
Bundájába tép a vihar.
Rázza a fák gallyait.
Lemászni nem tud az árva,
görcs szorítja mancsait.
Ugribugri a másik bocs
barlangjuktól messze kószál.
Leszakadt faágból hajót
eszkábál a Csendes tónál.
Hirtelen ront rá a vad szél,
vízbe löki szegénykét.
Hideg a tó, nagy a hullám,
majd’ elveszti reményét.
(A szülők most messze vannak.
Beteg lett a nagyi mackó.
Hegyen s völgyön túl lakik ő,
ott a másik medvekuckó.
Őt ápolják, gondozgatják;
ételt, italt készítenek.
Enyhítik a fájdalmait
mosogatnak, rendet tesznek.)
Okoska otthon tanyázik
mikor kitör a vihar,
se hall se lát, messze szárnyal
kedvenc könyve szavaival.
De most mégis, valamit hall
segítséget kér valaki
Bár az orkán hangosan zúg,
meghallja a lányka Maci.
Ugribugri hangja, hasít
kicsi szívébe a félsz.
„Kicsi öcsém támogatást
biztosan tőlem remélsz!”
Zúg az erdő, ordas felleg
A tájra rútul ráborul.
Bent a barlang lágy öle,
ott kint égi háború.
Ámde mivel, Okoska
minden mesét jól ismer,
tudja, jól hogy a mesékben
aki mer az mindig nyer.
Lába reszket, de nekivág,
bár rémíti a zivatar.
Öcsikéje reá számít,
megy elhárítani a bajt.
Ki is ér a tó partjára,
s látja, hogy nagy a vész.
A kisöccsét egyre jobban
elsodorja a szélvész.
Most már bátor, érzi, tudja,
hogy segítenie muszáj.
Mert hanem, hát Ugribugrit
magával ragadja az ár.
Eszébe jut egyik hőse,
kiről sokat olvasott;
leleménnyel, erős hittel
átélt már sok kalandot.
Megragad egy erős ágat,
amit a szél letépett.
És a tóba begázolva
benyújtja az öccsének.
Ugribugri megragadja,
kétmancsával rászorít
Okoska pedig kihúzza
a meggondolatlan macit.
Hazamennek, csuromvizes
a két kölyök bundája,
ám a tiszta, meleg ruha
vár rájuk a barlangban.
De vajon a legkiseb,
Szeleburdi merre jár?
Átöltözve tanakodnak,
a kis öccsük mit csinál.
Aztán megint sikoly harsan,
Szeleburdi hangja az,
Megérti a két kis medve
öcsikéjük bajban van.
Egymást megelőzi gyorsan
szaladnak a hang után.
Hát a bohó kicsi mackó
még mindig ott lóg a fán.
Bátran érte mennek,
gyengéden lesegítik őt.
A két testvér összefogva
menti meg a tekergőt.
Mind a hárman haza mennek
várja őket ágyikó.
S míg a szülők hazaérnek
alszik a három mackó.
Ringó lombú szálfák között
sok-sok kaland megesik
Mesélhetném, ha akarnám
estétől biz reggelig.
Legyen elég ez a kaland,
téged is vár ágyikó.
Aludj olyan szép békésen,
mint a három kismackó
