A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Derűs szonettinók
Puha csend
Hó pereg puhán,
akárcsak az árny.
Fák a csendben
strázsálnak rendben.
A csend ölel át
s bóbiskol a táj.
Sustorog a szél
és aludni tér.
A derű pihen
gyermekszelíden.
Te ajándékod,
mely rólad beszél,
Urunk, Alkotónk
ez Téged dicsér.
Derűs szürke
Levél lehuppan
s a fűben gubbaszt.
Egy darabka rongy,
mi már elkopott.
Gesztenye koppan
gurul a porban.
Kedves szürkeség:
ősz mosolyú ég.
Mert ő nem komor,
derűsen komoly,
sokszínű az ősz.
S batyuja bőség.
Dala:”Teremtőm
jóság, kedvesség.”
