A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Mutitas humana
Csörren a telefon, vajon most ki keres.
Felveszem, egy gép mondja hogy mit üzensz.
Leteszem bámulok semmibe ostobán;
mindenütt a gépek, hogy’ is lesz ezután?
Nagyvilág dolgait böngészném kíváncsin,
de kütyü tákolja a híreket profin.
Generálnak jobbra, generálnak balra,
szél szárnyán porlad el a tudás hatalma.
Emberi szóért a tévét bekapcsolom,
virtuális kislány képembe vigyorog.
Szavai precízek, nem hibázik sosem,
ám a jóság ízét hangjában nem érzem.
Ímélt írok, hátha baráti a válasz,
de az üzenetet is az AI gyártja.
Na nem baj, zenét hallgatok, mit a művész
alkotott s ad elő nem pedig interfész.
Nem is mondom tovább, ki lehet találni,
ma már a zenét is lehet generálni.
Elnémulok én , és néma lett az ember,
Hangunkat elnyeli digitális tenger.
