A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Miért dicsérek?
Egyszer élt két ember, kiváló kertészek.
szerették a jót, kedvelték a szépet.
Jó ismerőseik fordultak hozzájuk
mert aranyat ért a jótanácsuk.
Az egyikük szeme metszően éles volt
nem bújt el előtte egy baki se egy folt.
Észrevett s javított minden egyes hibát
Nem volt jó tanácsból nála hiány.
A másik csak fürkészett, s ha meglátott
egy szemrevaló részt, örömmel kiáltott.
“Ez nagyon szép, csak így tovább!
Szépségből e kertben nem lesz hiány.”
Míg az első kertész a malőrt gyomlálta
a kertésztársait jogosan bírálta.
Ám de a kedvüket is elvette örökre,
hogy szöszmötöljenek a kis kertjükben.
A másik csak a jót, ügyeset, szépet
emelte ki, mert csak ahhoz értett.
Örömmel hallgatta a sok kertész társa,
a kertápolást pedig már alig várta.
Eddig a történet, akárki meglássa,
lehet-e a mese valaki hasznára.
Reá bízom ezt az olvasóra:
Hibára ügyeljünk vagy inkább a jóra?
