A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Szárnyal a szíved a reményben
Az időtől összetört beton
rései közt előkelő fűcsomó.
Bár e néma táj elhagyatott,
meghinti a lágy fény aranylón.
Néhány satnya bokor integet,
ágaik közt madár dalol.
Nézem a múló fényeket
És érzem, érzem élni jó.
Fuss szembe a suhanó idővel!
Szabadság tölti meg tüdőd.
Szárnyal a szíved a reményben,
az életöröm adja az erőt.
Bár lassan párolog a nyár,
hullani kezdenek a levelek.
élettelen az elhagyott gyár
A természet ereje ad új életet
Némán szitál a hűvös köd,
csendben töprengek én.
Az édes-bús melegség elönt,
amíg van élet, van remény
Fuss szembe a suhanó idővel!
Szabadság tölti meg tüdőd.
Szárnyal a szíved a reményben,
az életöröm adja az erőt.
Szárnyal a szíved a reményben,
szabadság tölti meg tüdőd.
Szárnyal a szíved a reményben
Az életöröm adja az erőt.
