A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Régi telek
Megrázta felhődunyháját a jó öreg tél.
a sok pihe szállt ezer felé.
Ma ez ritkaság, ezért,
dalolj és emlékezzél.
“Esik a hó!” harsant csatára
hívó kürtszó gyanánt a mondat,
amelytől minden kisdiák
szíve örömmel nagyot dobbant.
Ádáz hócsatákat vívni,
Kirajzottunk a játszóterekre.
Jéggé fagyott kezünk, lábunk
de játszottunk jókat nevetve.
A megható hetekre emlékezem
szerettelek titeket, régi telek.
Ma is derű tölti meg szívem,
Ha rátok gondolok, régi telek.
Fehér csendbe öltözött minden
és kacagtak a gyerekek.
Ma is kacaj tölti meg szívem,
Ha rátok gondolok, régi telek
A magas dombra húztuk
a szánkókat fel, lihegve.
Majd lecsúszva sokszor borultunk
a friss hóba hemperedve.
Csípős derűvel ült az alkony
a lakótelep házai közé.
Az aranyló szemű ablakok
A játszó lurkókat figyelték.
A megható hetekre emlékezem,
szerettelek titeket, régi telek.
Ma is derű tölti meg szívem,
Ha rátok gondolok, régi telek.
Fehér csendbe öltözött minden
és kacagtak a gyerekek.
Ma is kacaj tölti meg szívem,
Ha rátok gondolok, régi telek
