A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Kiskutyám, Bobek
Kiskutyám, Bobek egy cuki törpetacskó
olyan apró, szinte elrejti a padló.
A kölyökkorában rosszul bántak vele,
éheztették és nagyokat rúgtak bele.
.
Történetét tudva kitárult a szívünk
Szegény kicsi árvát otthonunkba vittük.
Szegényke nagyon félt, folyton csak remegett,
ha mellette voltunk falatot sem evett.
Dolgát kint végezte a hideg udvaron,
de bejönni nem mert a sarkig tárt ajtón.
Gyöngéden-finoman ölünk védelmében
vittük be a házba, hisz a szél már tépte.
Sokáig esténként az térdemen pihent
míg végre derű járta át a kis szívet.
Most már törpe vagány, rafinált ebecske,
helyre állt a világ, megnyugodott lelke.
Bármerre is lépünk, nyomunkba vágtázva
csillog a szemében a kiskutya-hálája.
Bátran ugatja meg a nagyobb kutyákat
peckes-büszkén szaladgál az udvarában.
Sokszor latolgatom: “Tanulhatok ebből?”
De mit is tanulna az ember az ebtől?
Rád bízom olvasóm tanakodjál rajta,
születik-e válasz értelmes agyadba…
