A Zsolt Jankai felhasználó összes verse >>>
Majki tó
A Vértes lábainál egy aprócska tó pihen.
Az eget visszhangozza a tükre szelíden.
Erdő karolja át, táplálják patakok,
Sok emlék köt ide, boldog gyermekkorom.
Horgásztam a partján, fogtam is pár halat,
s bejártuk körülötte a nádasokat.
Sokszor üldögéltem a partján merengve,
Mivé növök fel én, apró kis emberke.
Egy kicsike tó, de nekem emlék tenger.
Óriásnak láttam gyerekszemmel.
Kirándulás, séta, játék és kaland,
emlékei őrzik szívemben a tavat.
A tó nem csupán a múltam visszhangja,
unokáimat is hívja, várja partja.
Indiánok voltunk a tó menti erdőben,
vagy csak gyerekként lestünk nyulat, őzet.
Máskor fakarddal, három testőr lettünk,
a nádas sűrűjében kalandot kerestünk.
Elsuhant felettünk madárként az idő,
áldott gyerekkorból minden ember kinő.
Ám a sok vidámság, klassz élmény és kaland,
szívünkbe zárva örökre megmarad.
Egy kicsike tó, de nekem emlék tenger.
Óriásnak láttam gyerekszemmel.
Kirándulás, séta, játék és kaland
emlékei őrzik szívemben a tavat.
A tó nem csupán a múltam visszhangja.
Az unokáimat is hívja, várja partja.
