A Éva Lambrozett felhasználó összes verse >>>
Csillagokban, könnyeimben
Felnézve a csillagok szemébe...
gyógyírt kenek szerelmem sebére -
ott lobogsz az ég tüzes alkonyán
fénnyel szórod éjente félszobám.
Betöröd vad lovát a hajnalnak...
lemosod arcomat friss harmattal -
rámcsókolod a nappalt biztatón
majd dúdolod esténként altatóm.
Őrzöl engem hangtalan meséddel...
kívánom, hogy nevemet becézzed -
néma szád mélybelehel, lelkemig
érzem, hogy a mosolyom elcsenik.
Könnylével szökdösnek a kacajok...
belsejükben száz emlék kavarog -
ölbehullnak az okosabb cseppek
maradjál kedvesem itten veszteg.
