A Éva Lambrozett felhasználó összes verse >>>
Békepipa
Még mindig meg tud lepni az élet
pedig agyam és lelkem túlérett -
olyan, mint a levedús mandarin
fogam között csorog a naftalin.
Ódon illattal árasztom szavam
leheletemtől a Sors odavan -
inkább megad még kevéske évet
s nem kell behúznom a kéziféket.
Engedéllyel röppenhetek tovább
kik morognak, vigye a porkoláb -
zuhannak rólam bigott láncaik
míg oltogatom szavuk lángjait.
Békepipát szívok a világgal...
felém kínálta hosszú vitánkban -
hátam sosem fordítottam neki
most tehát füstölünk, e dal zengi.
