A Éva Lambrozett felhasználó összes verse >>>
Nem sóvárgom
Nem sóvárgom babért, de írok ma még
mert férhetetlen fejemben a mondat -
szorít belül a Szó, nyomja a gallért
s fájna Tegnap, ha néma volna Holnap.
Csak annyira méltasson engem bárki
amennyire nyitom lelkemen a rést -
és ezen bámész helyet sem bezárni
inkább kitárni szeretném balgaként.
Ahol az, kit érdekel dús mondandóm
leülhet mellém szellem-küszöbömre -
így egymást átkarolva, fényt óhajtón
minket tudatunk fennkölten böködne.
Gondokkal vegyes örömmel terhelten
vegyülhetünk el eszméink árjába' -
nekem ez a siker, erre termettem
...a koszorú eshet felőlem másra.
