A Éva Lambrozett felhasználó összes verse >>>
A Világ kutatói
Rejtélyes Világ, te örökkön bujkálsz
kiismerni téged száz év is kevés -
hiszi az ember, hogy közelítni kész
ám mikor odaér, eszünkön túl jársz.
Felbukkanva eltűnsz, láttatva arcod
villanás-mutatványod részegítő -
kortalan karod ábránd-fényes idő
szívós erőd a legnemesebb kvarcod.
Ellenállsz nekünk, kik keressük utunk
lesve rejtelmed első sírásunktól -
s építkeznek titkaid hiányunkból
melyre felkészülni aligha tudunk.
Becsvágy és alázat vihet előrébb
kíváncsisággal vegyülő szellemben -
és bújócskázik lelkünkben nesztelen
az illő esély nyugalma kellőképp.
Mert ami jár, az jár! sokaknak jutott
elmélkedésünk bár kegyesebb kaland -
mégis a tett az, mely életre csikland
mindazzal együtt, hogy néha bajt-bukott.
