A Szilvia Angéla Wendler felhasználó összes verse >>>
Szívverés a színes város zajában
Elhagyván a szülő házat szikla esik le a szívemről,
De veszélyes utcákon át én megijedtem a színektől.
Arany szavak elhagyják a számomra idegenek száját.
Hazugok, barátságosak, maszk mögött szerepüket játsszák.
A hajnal kéksége a nyugodt magányomat hozza vissza.
Bérelt lakásom erkélyén egyedül lenni olyan furcsa.
A fehér tiszta falak között a szobám nem is biztonság.
Kinn keresem a helyemet, de eláraszt az unottság.
A zöld pázsiton elterülve látok egy-két szép virágot
És elfeledem tán egy kis időre ezt a \"felnőtt átkot\".
Mikor közösségben magányosan elveszíted az éned,
A kötelességek rabjaként kicsit megkopik a fényed,
Aztán visszatérsz önmagadhoz, és meglátod a csodáját,
A repedések, rozsda színek, törött csempék formáját.
Csókok, testiségek, beszélgetések varázslatosságát,
A kellemes fáradtság, az embereknek szépséges hibáját,
Az ágyad puhaságát, reggel a madarak énekét,
A múló napok, hetek, évek jelentéktelen lényegét.
