A Szilvia Angéla Wendler felhasználó összes verse >>>
Szívemben Te
Emlékszel, amikor még szélvész voltál?
Mikor éles szavaiddal rám villámokat szórtál
És arra, hogy nem dühített annyira?
Rajtam nem fogott más csúfoló szava.
Mint tölgy mélyen ágazó gyökerekkel.
Hogy visszafordulj, vártam türelemmel.
Gyakran mondtunk ki egyazon szavakat
És volt eszünkben egyforma gondolat.
Testvéri lélek, nem halványuló fény
És most újra egymáshoz visszatérvén
Felejtve közénk rekedt távolságot
Hátra hagyjuk a régenmúlt bánatot.
Mikor ismét köztünk szavak csengenek,
Új nézetek, hasonló vélemények.
Mint saját tanács, mit hangomon hallok.
Most érzem azt, hogy benned megbízhatok.
Nézem az évek nyűgét a válladon.
Az anyaság áldásának sűrűjét látom.
A férjesség, kötelék, terhelő báj,
De úgy véled ez kelll, hogy magadhoz találj.
Bízom benned úgy, ahogy gyermekeid.
Én is végig kísérem ösvényeit
Nekik, a csöppnyi gyönyörűségeknek.
Nézem, majd egyre érettebbek lesznek.
Ha egy éj csendje hozza döntésed,
Ott leszek S segítem minden lépésed.
Ha úgy döntesz, megérdemled, elszakadsz.
Ahogy én is rád, te is rám számíthatsz.
