A Szilvia Angéla Wendler felhasználó összes verse >>>
Édes mérged
Édes mérged szívem marja,
Szorít láncod, játszma-csapda.
Távolban köd a szabadság
De vonz a mély, belülről rág
Taszító és vonzó mézed
Bujaságra, hévre késztet
Jégvirág rajz ablakomon,
Lehet hogy kín, de akarom.
Akarom, hogy bántson újra
Hogy hagyod lelkem megtiporva
Mert szelídséggel visszatérve
Karjaidban fogsz majd végre
Fülembe súgsz szép szavakat
Gyógyítva a fájdalmamat
Búvóhelyen senki sem lát
Habzsoljuk a mámor borát
Mosolyod a vonzó holdfény
Bánatom éjszínű egén
Körbe veszel szél fátyollal
Szellő, ami fenséges dal
Vihar ez, egy égi áldás
Csókkal teli finom zsongás
Zivatar, mi engem éltet
Árasztasz öröm bőséget
Itt a szélcsend, újra eljött
Megint csak a harag győzött
Olyan, mint egy bájos illat
Ami szerelembe ringat
Szerte foszlik... érzem majd még?
Visszasírom gyengédségét
Kezedben vagyok magányos
Te eghittség s üröm gyilkos
Elhagyatott falak között
Haldokolva szívok füstöt
Füstöt ami cseréddé lett
Megtartva a belső tüzet
A tűz, mi éledezik már
Füst nincs többé, csak fénysugár
Ragyogó a jelenléted
Visszahoztad édes mérged
Illatodból tengernyit adj
Könyörgöm neked, hogy maradj
Otthon meleg ölelésed
Oltalmazó bűvöleted
Védtelenül hullok hozzád
Bókod káprázatos rózsád
Kertedben újra megnyugszom
Mind megvan, amire vágyom
