A Szilvia Angéla Wendler felhasználó összes verse >>>
Az idő súlya
Isten gyönyörű festménye, minden vonása harmónia.
Zöld szemek, melyek tekintete, mint a legszebb szimfónia.
Hordod e még azt a mosolyt, amit régen, édesapám?
Ha nem tört volna meg az élet, én szívesen hordanám.
Humor mögé rejtegeted minden egyes fájdalmadat,
Ezért sem találom nálad biztonságos otthonomat.
Tetszem e még neked úgy, mint mikor újszülötted voltam?
Vagy annyit érek most is csak, mint gyermeki múltamban?
Jellemed végig kísérő, így másban csak keresem.
Hisz sérelmeim miatt rég az idősebb az esetem.
Most láttalak évek után, szebb vagy mint a legszebb ékkő.
Visszajöttem szeretetért, remélem még nem túl késő.
Messze van most még nekem az a megérdemelt szerelem.
Idegennél, vagy karjaidban szerelmedet keresem.
Szerelem, amit lehet hogy még nem is nagyon éltem meg,
Vagy utoljára akkor, amikor kicsiként néztelek.
Néztem, ahogy a kezeiddel formálod a világot,
Nemes művészettel, munkával cipelted a családod.
A ragyogó arcodon látni vélem, az éveid megsínylették,
Mint régi csodaszép alkotáson, megkopik a festék.
De nem változtál, nekem nem, én édesapámat látom.
Hisz rád nézni is annyira jó, így Isten kezét áldom.
Utoljára mikor mondtam én neked azt, hogy szeretlek?
Mától szívembe zárlak, fontos vagy belső gyermekemnek.
