A Boldizsár István Spirnyák felhasználó összes verse >>>
Emlék
Vissza idéző csodás emlék töltött idők, hosszasan éjszakába nyúló beszélgetések.
Csodálatos ősz ember,arcán őszinte mosollyal, kínokat mélyen magába rejtett kétségek.
Kellemes idéző hangja, bejárja a falvat.
A ház érte zeng, egy aprócska kislány csodálja bájos szemekkel, Mindketten e pillanatban egymás szemébe nézve, azt kívánják, sose érjen ez véget!
Ők ketten egy lélek!
Bár érzik, hogy ez a pillanat múló, remélik hogy nem jön el a fekete holló.
Szétválasztani őket kegyetlen bűn lenne, de a sors ezután jött és elvette.
Emlékét a kislány azóta is őrzi, puha selymes arcát sosem feledi!
Hangja benne minden nap fel cseng, szavait nem felejtve. A búcsú hirtelen és fájdalmas lett, de fenn végre az öreg boldog lehetett!
