A Ádám Pólik felhasználó összes verse >>>
Fogság
Új éjszaka, újabb álom
Még mindig megvolt a párom
Sajnos ma is felkeltem
Összetört most is lelkem
Visszahúz az ágy és az emlék
Örökre szerelmes vagyok beléd
Hideg éjszakákban meleg érzet
Forró nappalokon kéz a kézben
Minden eseménynek van lényege
Enyémnek te vagy az értelme
Otthonom üres börtön nélküled
Rideg, borús egy épület
Hozzád húz eszem, testem és lelkem
Teremts hazát mindenhol nekem
530 napja kezdődött életem
Véget ért sajnos pénteken
Ilyenkor látszik mindennek ára
Milliókat cserélnék be még egy párra
Még egyszer foghatnám kis kezed
Újól érezném finom lehelleted
Magamhoz szorítanálak kedvesem
Illatod átjárjon hevesen
Finom bőröd tapintására vágyom
Ez az egyetlen drága álmom
Semmi más nem fontos emellett
Legyen számomra az utolsó kegyelet
Összerogyok óránként naponta
Szorító érzés ölel át mostan
Kín szorít magához erősen
Örgöd keze kísér bőszen
Halál lehelletét érzem vállamom
Nélküled élni nem létező állapot
