A Cornelius Ritter felhasználó összes verse >>>
Hol halál jár
Hol halál jár sírhantokon,
Sötét éjben, fájdalom szélén.
Vér és könnyek áztatják a földet,
Hősök nevével írva minden sértés.
Emlékek homályában, csendbe hantolva,
Hol évek múlnak, árnyak szállnak át.
Sírok mélyén bú és remény fojtogat,
Hol halál jár sírhantokon, sorsokat forgat.
Ők, kik a csata zord szívében állnak,
Magabiztos léptekkel, bátorság szárnyán.
Fegyverrel a kezükben, szívükben tűz,
Az életüket áldozva a hazáért, míg élnek nők, férfiak s gyerekek.
Áldott földön, hol szabadság éled,
Ott folyik a harc, ott ontódik megannyi vér.
De nem hagyják elszállni a reményt,
Mert a bátorság lángja sosem foszlik szèt.
A fronton, hol az élet és halál ölelkezik,
Ott hősök állnak, arcukon büszkeség ragyog.
Nem a győzelemért harcolnak csupán,
Hanem a jövőért, az álmokért, a boldogabb napokért.
Szívükben ott él az emlékezés,
Azoknak, kik távol maradtak otthon.
De ők, akik a csata lobogóját hordozzák,
A végtelen dicsőségbe vezető úton járnak.
Hol halál jár sírhantokon,
Ők ott állnak, mint védőangyalok.
Fényt hozva a sötétségbe, reményt az elkeseredésbe,
Hősök, kik életük árán védtek hűen.
