A Máté Nagy-Pál felhasználó összes verse >>>
vágy
Hajnalodik az est,
szívem már más képet fest,
Gyengéd szép szemed
félve ölelte testemet.
Tekintetedből meleg áramlott
Sorsom így már nem is olyan hányatott!
Csak félelmetes múlt lesz már e állapot!
Szívem felpezsdült, akár sirályé, ki halat lát
és akaratommal repültem a fulladásba
egy utam volt csupán, a hullaházba,
de olyan meghitten fénylett, üdvözöltem virágát.
Élveztem, ahogy összetöri életem világát.
Első csókod, mint tüzes nyíl
miket beteg fára lőnek
felperzselt, kikiáltottalak hősnek.
Kihasználtalak, megloptam védtelen lelkedet.
szűz szád mocskos lett, gaz lepte be kertedet.
Gyakran együtt voltunk magányosak.
Gyermeki bizalommal vártam halálomat.
Ó! Milyen pezsgő e haláltánc.
Mosolyod elgyengítette szárnyaim
és végleg kiestem az ég kegyei közül.
Kértelek, hogy hagyj el, nem tetted,
s látod, én már mást szeretek helyetted.
