A Zsuzsanna Garabuczi felhasználó összes verse >>>
Az élet
Gondoltál már arra, mit jelent a szeretet?
Talán ha másokon önzetlenül segítesz.
Nem kérsz vissza őszinte s igaz szavakat,
Békével szívedben éled túl a harcokat.
Nehéz minden lépés, ha a düh ólomként ül szíveden.
Csupán a szeretet melege olvasztaná le, higyj nekem!
Ha szemünket nem fedné be a szomorú sötét,
Akkor a lelkek egymást jogtalanul el nem ítélnék.
Mondd, hány lélek fénye hunyjon ki hiába,
Értelmetlen háborúkban, sorra hibázva?
Hány föld halom fölött zokogjon még a vén?
Mert gyermekét a harcok a halálba kergették?
Oly sok árva élet keresi értelmét a létnek.
Keserves fájdalmuk, a nélkülözésben.
Számukra az élet családot nem tervezett,
Pedig, mit várnak, az a tiszta és őszinte szeretet.
Felek egymás ellen, sosem törődve mással.
A lényeg, hogy életekről döntsenek szemben egymással.
A kis ember kullog, sétál, mellette fut egy egész élet.
Esélyét csekélynek látja, miként legyen gazdag, szegénységében.
Felbecsülhetetlen értékek lapulnak kabátja mélyén.
Szívesen adja bárkinek, még ha nem is kérnek.
Apró, mégis hatalmas címletekben fizet.
Hálával köszön meg minden korty vizet.
Ha utunk végéhez ér, miben mérik majd odafönt az emberséget?
Kinek a millióktól nehéz vagy a szeretettől szíve?
Számít majd kik voltunk vagy mondják: „Ennyi volt egy élet.\\\"?
És úgy csukódik szemünk, hogy tudtuk milyen az élet íze?
Mindegy lesz akkor, mennyit dolgozott kezünk.
Csupán lelkünk és tudásunk, mit magunkkal viszünk.
Ezért kell, hogy az ember, ember maradjon.
Életén végig tiszta szívvel haladjon!
