A Mihály Maczkó felhasználó összes verse >>>
Hegedű szó
Egyet fel egyet le.
Át húzza a hangokat A fülemben,
És elkezdett sírni ,
Mert nem bírta a könyörgést,
De még is nyugtat ,
Átszínezi testem,lelkem ,
Mert ki tartja azt a hangot :
Hogy a gyönyörűség ne csak ,
A fülben hanem lelkemben is :
Éreztesse…
Mikor egyszer lent egyszer fent ,
De a bú újra támad:
Leszakítja dobhártyámat ,
És véres fülel a kezemben,
Kérem Istenemet hogy :
Döntsön…
Felettem az életemen túl.
Megjelent a második hegedű,
Bele kapaszkodik,
Egyhitu lelkem mélyébe,
És a megmaradt érzésemet :
Leszorítja…
Akarja de mégis túlzottan boldog,
Boldog hogy lásson egy ártatlan lelket,
Miért akarja? Mit gondol hat?
Elnyel ez a gondolat de,
Visszaszív a jelen gyönyörű hang szója:
Lelkemet még mindig szívja,
El nem engedi,
Úgy kapaszkodik,mint az ég a földhöz,
Mert ez teszi boldoggá:
Testét lelkét..
És egyet fel egyet le,
S megáll a hangszó és csendet teremt
(2023.02.16)
