A Mihály Maczkó felhasználó összes verse >>>
Éji fény
Nap lenyugudott
Már csak a hold
Ö világít
De nem a Föld felszínére
Elvilágít magában
A csillagok elbújtak
De még is
Mintha fogná a kezem
Fogja a kezem a Hold
Más lesz tőle
Más a nyúzsgő város
Az autok még mindig
Száguldanak
Szellőjük ugy uti meg
Ugy uti meg arcom
Hogy kirázzon a hideg
De más
A vakság közepében
Mikor nem világit rank
Nem világit az angyal
Egyedül de mégsem
Meztelen de mégsem
Farkasok sikoltanak
Ennyi hallatszik
A fák megmutatják illatuk
Egyszerre üt meg orrom
Üt meg az erdő zöld frissesége
És este vad sötét sikitasa
A levelek megsimogatják arcom
Világosság üt meg
Egy fényt lát vak szemem
Eddig minden sötét volt
Elrepültem a városbol
Egy erdöben egyedül
Borongok
Egy utca lampa
Mit keres az utca lampa
Ő a kulcs a sötétben
Más ranézni
Megszoktam a sötéts3get éjjel
Megszoktam a villágoságot nappal
Megszoktam a városban a lámpák
Pompaznak
Pompáznak mint a bokrok sokasága
Megszoktam az erdőben a fákat
A sok egyéniséget
A sok levelet
De még is meglepődök
Ejjel villágos
Erdő természetében
Mesterséges lampa?
Ő az én csillagom megnyugtat
Ö világitja meg a természetet
Mert a fénye szépen üti meg
Fának a levelét
Nem ad neki szint
Csak világit
És az erdő egyből más lesz
Az erdő világos
De mégsem olyan
Mint nappal sötétebb
Piros
Vér hold szálta meg az
Eget
Megijeszt a látvány
Az erdő ugyanaz de mégsem
Fákról vér foly le
Az én vérem
Lehullottam az avarba
Kábultan nézem
utolsó pillantásaimal
Az eget
Ahol még mindig nincs csillag.
Erdő
Te félelmetes erdő
Megijesztesz de még is nyugalmat adsz
(2023.04.21)
