A Mihály Maczkó felhasználó összes verse >>>
Cseresznyefa levele
Kis cserje a földben
Úgy megvilágítja a nap
mintha csak ő lenne a világon
Erre válaszul nő is rendesen
A cserje hatalmas lesz
Egy embernél magasabb
Mert nem egy emberrel
hanem magával versenyzik
Nyár
A nyár kiszárítja szegényt
Csak a hidegre vár
Beköszönt az ősz
Hidegedni kezd ez már jobb hőmérséklet
De még mindig hiányol valamit
Jön a tél
csak a hó tömeg látszik minden ágán
Fázik nem ad senki neki kabátot
Csak hótartónak jó
A tavasz terebélyes
Minden virág kinyílik
A levelek pompázák a fát
De egy levél leesik a nagy szélben
És vele egy gyermek születik
Ábel két szülőnek egyetlen gyermeke
Úgy vigyáznak rá mint egy aranykőre
Az anya először veszi kezébe a gyermekét
Meghitt pillanat
Az apa sokkolódott nem tud mit mondani örömében
A levél már egy másodperce esik
A kis Ábel még csak a babakocsiban éli mindennapjait
Nézz fel fel néha a vakolatra vagy a végtelen égre
De nagyrészt alszik
Ha felnkell akkor is azt az éj közepén teszi
Hogy felverje szüleit
A levél már jobbra balra kilibeg
Ábel is jobbra balra lépked
Megteszi első hatalmas lépéseit
Átküzdi magát a gravitáció hatalmas erején
És meg teszi igaz hogy egy lépés
De ez sokat jelent nem csak neki
Hanem tündöklő szemekkel néző szüleinek is
Apa már elképzelte ugyan ezeket a lépéseket a Holdon
Már meg álmodta tündöklő jövőjét
A levél átfordult
Ábel élete is megfordult
Ábel már felnőtt ovis lett
Nem tetszik neki az ovi
De még is motiválja egy dolog
Egy lány
Ábelt hamar megérinti a szerelem
Le se akarja venni szemét a lányról
Ovi egy kész kínzás de felveszi az öröm
Szüleik is össze barátkoznak
És bevallja szerelmét anyukájának
-Anya,Anya képzeld ugye van az ovi
És van egy lány nagyon szép
És jó az illata
És nekem nagyon tetszik.
Anya nagyot mosolyog
-Melyik lány? Kérdi.
- Az Anna
A levél csak suhan tovább az élettel fejjel lefelé
Ábel és Anna együtt mennek iskolába
Mindketten félnek
De megnyugtatja a kettejük szerelme
Ketten együtt az iskola padjaiban
Nem csoda padtársak
Nem elöl középen a középső padsorban
A osztály középpontja
Fogják egymás kezét mintha kötelező lenne
A levél megállt mintha nem mozogna
Ábel és Anna biciklizni mentek
A környék végtelenségében
Egy erdőbe menet megláttak egy cseresznyefát
Egy levél kiszúrta négy szemüket
Megállt és egy szép nagy levél volt
A levélt elkapta Ábel a szél vad szelétől
Megáltak biciklijükkel
Ábel megfogta a levelet és Anna hajába rakta
Anna közelebb ment fejével
És megtörtént az első csók
A cseresznyefa hatalmas lombja alatt
Olyan hosszan csókoltak ,elvesztették időérrzékükket
A cseresznyefán ez csak egy élet
Még hány élet lehet a dús levelei közt?
(2023.03.24)
