A Mihály Maczkó felhasználó összes verse >>>
Az égi játék
Felnézek a végtelenségre az égre ,
És látom:
A végtelen tenger vizet.
Hány hajó süllyedhetett el ?
Hány hal élheti mindennapjait ?
Csak a kék végtelenség.
Megnyugtat de elrettent.
A Pipázást a tengeren.
Fehér csomók lebegnek felettem,
Fényesek a nap felé de elsötétül.
A nap az életben tartója,
Ami élteti a füstöt .
Mindegyik egy hajó füstje.
A csillagot ami sosem sötétül el,
Ez minden éltetője.
Egyedüli ….
De mégsem tűnik ki az ég játékából,
Így teszi azzá amilyen.
Fölöttünk egy másik élet a tenger élete,
Csak elfelejtünk fel nézni.
(2023.04.10)
