A Mihály Maczkó felhasználó összes verse >>>
Zuhany
Levetem ruháim.
Egy lehetetlennek tűnő,
Fáradalmas nap után,
Át görgettem csapot ,
A forrázó meleg vízre,
Csak az jár a fejembe:
Mit tehettem volna még a múltba?
Bele szállok kádam védő burkába.
A vízet dézsából öntik,
Testem képtelen ellenállni.
Egy csepp ráhullik fejem tövére,
Át fogalmaza fejmbe az életemet,
Melegsége tapinthatatlan,
De még is érezni lehet fehérségét.
Rácseppen az államról,
Mellem domborúságára.
Libabőr…
A testem nem érzett ennél jobbat,
Elmém kitágul vödör akar lenni,
Csak akarja az üdítő vizet,
Ami jobb neki mint Jézusunk vére.
Lelkem felszáll-elszáll,
Szabadságra tör,
Új életetre lel.
Végig megy egyenként ,
Hasam minden izmán,
Mindegyik izom egyszerre össze húzódott.
De már vállamon,megmaradt
Esőcseppek szivárognak testembe.
Köldököm barlangjába,
Megszáll egy éjszakára és tovàbb áll.
Felfedezze minden bőr négyzetcentiméteremet.
Le fordult ágyékomhoz végig gurul,
Ágyékom érzékeny mindegyik cseppet érzi.
Megtisztult a felsőtestem Jézus vérrel,
Combomon nem igazodik ki,
Nagysága elijeszti,megáll egy pillanatra,
De lehúzza egy energia.
Combom meg se érzi ezt az élősködőt,
Néha fel-le bukkan izmaimba de nem áll meg :
Nem tud….
Térdemhez ér nem érti,
A nagy rög hegyet ami előtte fekszik.
De térdem érti hogy ez a múzsa kellet a hajlatoknak,
Felfrissül energiával.
Átfordul vádlimra végig gurul végtelen lépcsőjén,
Érzi hogy közeleg a vég.
Feketén megy végig utolsó nagy dombján:
A bokán.
Bokám már nem érzi azt az egyetlen cseppet,
Mert megmaradt az előző ezer mellet,
Talpam finomságát eltakarja a barna sötét kő:
A föld.
Kiszállok és fehér gőz szál minden fele ,
Mint ha mennyben lennék ,
Letörlöm a vörös cseppeket,
És rájövök hogy ez volt életem zuhanya.
(2023.03.07)
