A Sándor Bodor felhasználó összes verse >>>
Velszi János - Arany bárdok
Edvárd király, dupla v-vel,
Ment egy fakult lovon:
„Hadd látom” - úgymond, s körbenéz, -
„Vajon most hol vagyok?
Van-e folyó és hozzá strand?
Van-e ott sok szép lány?
Használt-e megöntözésük,
Mert elkapott a vágy!
S a nép, az isten adta nép,
Vajh’ rajtuk boldog-e?
Vagy pedig akkora barom,
Hogy nem ér hozzá se!”
„Felség! Ne gondold azt, hogy itt
Kapsz száz koronáért
Egy jó nőt, kérlek ne hidd azt!
Maximum dollárért.
S nép, az isten adta nép
Oly boldog, hogy csak na!
Vigyorognak tele szájjal,
Nincs senkinek dolga.”
Edvárd király, rőt szakállal,
Ment alatta a ló,
Körötte csend lenne, ha nem
Dalolna egy magnó.
Nem tudom, hogy mi a neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a főszakács
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, és mindent,
Mi a húsboltban volt,
Száz sürgő-forgó szolga hord,
Hogy már nézni is gond!
S minden, amit itt meg lehet
Venni a boltokban,
Az most minden, pont szem előtt,
Itt az asztalon van.
„Ti urak, Eduárd vagyok!
Hát értem poharat
Senki sem koccint a földhöz?
Nyugalom, fából van,
Nem fog összetörni, he-he!
Mindenféle halat,
Csukát, pontyot, s fogast látok,
De hol egy sült kappan?
Ti urak, ti urak, ti velsz
Ebeket etettek?
Ki húzza el a nótámat?
Az a Jackson gyerek?”
Egymásra néz a sok vitéz,
Összekacsintanak,
Orcáikon, mint a kefír
Ömlik szét a kacaj.
Jég beszakad, pók fennakad,
Kenyeret megszegik –
Ajtónál elesik egy agg,
De gyorsan felszedik.
„Itt vagyok, király, aki zeng!”
Húrjaiba csapott,
De olyat, hogy fájdalmában
Egy nagyot ordított!
„Fejsze csörög, fűrész zörög,
Hullik a faforgács,
Pénz szagra gyűlik mindenki:
Te tetted ezt király!
Kivágva fáink ezrei
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz az erdész:
Király, te tetted ezt!”
„Máglyára! El! Kicsit fázok!”
Parancsol Eduárd:
„A Balázs Pali kell ide!”
S berepült még egy bárd.
„Ah, lágyan kél az esti szél
Milford öböl felé,
Özvegyasszonyok és szüzek,
Halkan nyögnek belé.
Ne szülj rabot te szűz anya!
Sőt! Csecsemőt se szülj!” –
S int a király - „Vigyázzatok,
Alig ég már a tűz!”
De vakmerőn és hirtelen
Betoppant még egy bárd,
Na de ez sem olyan volt ám,
Mit a hentes használt!
„Elhullt ott kinn a faderék,
Eduárd, no halld meg!
Neved ki diccsel ejtené,
Még meg se született!
Emléke sír a tarlón még,
Eduárd, higgy nekem!
Átok fejedre ez a szó:
Környezetvédelem!”
„Meglátom én” - s parancsot ad
A király, de nagyon!
„Máglyára az összes fával,
Mert itt hideg vagyon!”
Szolgái szét száguldanak,
Mindent felborítva,
A szállóban így esett a
Földre a lakoma.
Edvárd király dupla v-vel
Vágtat fakult lován,
Körötte ég földszint, tető,
Meg a séf a konyhán.
Ötszáz fát, bizony, kivágtak.
Mindent felégettek!
De, hogy gazdaságos legyen,
Csináltak faszenet.
„Ha! Ha! Mi zúg? Melyik express
London utcáin ez?
Felköttetem a bajuszom,
Ha bosszant bármi nesz!”
Áll, illetve ül néma csend.
Légy se repül sehol.
Csak egy szerencsétlen macska
Miákol valahol.
„Ha! Ha! Elő síp, dob, zene!
A Beatles daloljon!
Eszembe jut a sok farönk
A velszi dombokon!”
De hangosan és boldogan
Sok-sok velszi nevet:
Az angoloknak mily’ drágán,
Adják el a szenet!
1988.
