A Vaktor Orsolya felhasználó összes verse >>>
Végre
Lehunyom a szemem, és elmerengek:
A magasban szárnyalok,
Egy messzi bolygóra tévedek,
Ahol boldog vagyok, s nevetek,
Nem más irigységén kesergek.
Könnyeim igaz gyöngyé válnak,
Mosoly kúszik arcomra, nem félek már.
Szívemet szeretet, testemet melegség tölti el,
A gyönyörűséget érem el.
Végre kápráztat a rózsaszín fény,
Végre úgy gondolom, az élet szép,
Végre érzem szerelmem forró testét,
S akkor meghalok, és én vagyok én.
