A Vaktor Orsolya felhasználó összes verse >>>
Csak még egyszer
Láttam már keserű arcokat,
Hallottam fájó hangokat,
Éreztem nyilalló fájdalmat,
Tudtam szörnyű dolgokat.
És mégis, nem emlékszem,
Volt-e bármelyik is igaz szerelem.
Sírtam órákon át, remegtem…
Ugyan! Színjáték volt az életem!
És most? Miért szorongok?
Mindig félek, valamitől izgulok.
Reményvesztetten az Úr elé kúszok,
Éjszakák halk zaja, csak imádkozok.
Rettegés és számítás. Talán nem.
Nem lehet. Ez a végzetem?
Betölti üres testem, lelkem,
A számomra ismeretlen szerelem.
