A Vaktor Orsolya felhasználó összes verse >>>
Várakozás
Mikor nem tudsz mást,
Mikor ülsz, de nem látsz,
Agyad rég máshol jár,
Minden perc egy pillanatra megáll.
Legszívesebben csüngnél már rajta,
De csak marod magad,
Izgalom és unalom teli a szavad,
A telefoncsörgésekre összeszorul a hasad.
Csillogó szemmel figyeled az órát,
Magad elő idézed az alakját.
Érezni szeretnéd már csókját,
Mégis azt hiszed: az idő megállt.
