A voice felhasználó összes verse >>>
Bánat és magány
Én is, mint minden ember vágyom,
Leküzdeni végre fájó magányom.
S rábízni valakire megsebzett szívemet,
De a többség folyton csak kinevet.
S lehet szerinted is túl naiv vagyok,
de vallom, míg a szívem dobog
hinnem kell, hogy egyszer megtalálom
az Egyetlent, ki után annyira vágyom.
Hiányod megvisel, ha nem vagy velem,
jöjj hát, és fogd meg két kezem!
Lelkem lángol, ha itt vagy közelemben,
tudnod kell, így még senkit sem szerettem.
Mire annyira vágyom, álom marad, tudom,
s egy könnycsepp is végig folyik lassan arcomon.
Úgyis rájövök, szeretni téged kár,
Feledni téged borzasztóan fáj!
Látom még az arcod, látom a szemed,
elmerengve nézem a fényképedet.
A remény megmarad, nem tudok nélküled élni!
Mondd, érdemes még várni és remélni?
