A voice felhasználó összes verse >>>
Először
Feledhetetlen érzés volt, mikor először láttalak,
Te nem is tudhatod, Milyen rég vártalak.
Azóta is kínoz egy iszonyú érzés, félek,
Mert nélküled, tudom, magányos a lélek.
Szemedben szelídség, arcodon közöny,
Visszagondolni mégsem fáj; sőt, öröm!
Itt bent még ég a láng, mit gyújtottál.
Ily teherrel mondd, miért sújtottál?!
Szabadulni tudom, soha nem fogok,
Mit a szív kiált, elfojtja a torok.
ÉS mondd, bátorságot honnan meríthetek,
mikor ily tiszta érzések nyomják ifjú szívemet?
Igen, átkozlak! De nem többször, csak egyszer.
Csak tudnád mi kínt elvisel egy ember
Ki hiába szeret, és bármit is tehet,
úgysem kap mást, csak egy megvető tekintetet.
Mit tehetnék? Csendesen odébbállok hát,
Ne zavarjam tovább a panorámát.
De tudd, tökéletesebb nálad nincs,
Ha közeledben lehetek, nekem az is kincs.
Végre újra látlak, és semmit sem teszek.
erőm végleg elhagy,egész testem remeg.
De mégiscsak van tanulság mára,
tudd, a Remény hal meg utoljára...
