A Mónika Bertalan felhasználó összes verse >>>
AZ ILLÚZIÓ VIRÁGAI
Egy világot hoztál és vittél magaddal
a nem feledett szavak elhalványultak,
akárcsak a várt pillanatok elkelt
álmai, volt való boldogságból szakadt
szomorúság köztes szakadéka lett
az igazság hű kísérője s ura
a rettegés, mert féltél szeretni benned
önvalódnak csíráját. Könnyebb volt szikkadt
földre hintened magvakat, menekülve-
visszatérve ölbe, vagy vélt magányba
s lopni cirókás-mámoros örömet,
míg mesét hittünk szigetünkön kuksolva
a tiszavirág koszorúkkal átszőtt ködben,
szitáló elmúlásban sosem gondoltam
volna, hogy vörös rózsáidnak selymes
szirmai, mint alvadt vércseppek hullanak
majd szélnyitotta lapokról a semmibe.
1999.július. Porto
(Bertalan Mónika: \"Tűzfészek\" versgyűjtemény)
