A Mónika Bertalan felhasználó összes verse >>>
FŐNIX
Régi a dal, tán már tovatűnne,
táncoló léptű isteni lénye.
Lent van az ég, fent csobban a forrás,
kint ül a csend, bent lángoló fényár.
Málik a tánc, lánnyá hajlik az ének,
múlik a látvány, bomlik az énen.
Csendül a csend, ül a csend pici árnyán,
tejszagú bölcsőn ring a szivárvány.
Ősi a tánc, tán már tovaszállna,
ritmusa hulló, végtelen szárnya.
Tűz a szivárvány, éget a fénye,
lényed a Minden: Isteni Ének.
Porto, 1998
(A \"Tűzfészek\" versgyűjteményből)
