A Mónika Bertalan felhasználó összes verse >>>
SZAKADÁS
Szavaid késként hasították át a hűs csöndet,
míg sikoltva hullott szét bennem minden pillanat.
Álmaimat tört üvegszilánkokon át néztem
tovább és szikrázó düh ordítása helyett csak
üres szomorúság maradt hívatlan vendégnek
s kiégett ház csonkjai közt lett új otthona.
Szavaid,mint karmok húzta csikorgás a táblán,
most is bántanak.Hiába fogom be a fülem,
hogy ne halljam őket.Hagyom távolodni magam.
Homokba csepegteti szívét egy játszó gyermek,
a másik belemar a tündérmesébe s azt
szétrúgni csak egy pillanat fájó töredéke.
Kezeim közt másként folydogál a homok cseppje.
Minden illúzió. Elsimul a hiány nyoma.
Fázón ölel át a szellő...a napnyugta pihen.
Debrecen, 2020.Január
(Bertalan Mónika)
