A Ildikó T. Fiser felhasználó összes verse >>>
Városok pora
Kopott, hiányos, korom-falak,
emlék-színek fakó nyomán,
felejtésbe szürkült történelem,
képek fuldokló épületek falán.
Egy darab belőle most hull alá,
helyén üres folt éktelenkedik,
a por kegyes festője lesz talán,
s befedi így holnap reggelig.
Rég híresen csillogott e múlt,
most észrevétlen rothadó rohanás,
zúgó tömegkerék alatt kilapult,
művészien pusztító ecsetvonás.
Mi maradt? Est fények csillaga,
színnel kél, mi máskor színtelen,
kopott képű múló illúziók kora,
kivilágított látszat-történelem.
