A Ildikó T. Fiser felhasználó összes verse >>>
Fogadalom
Előttetek, mint esküdtszék előtt állok
Szavaim a hallgatás fátylába burkolom
Lelkem izzón kiált a hajnali némaságba
Közeleg már a megtisztulás, a fogadalom
Szél süvít városok nyitott kapuján át
Pusztító ereje általunk, értünk született
Végigvágtat, törött szárnyát szélesre tárva
Magába zárva az útjába kerülő szemetet
Esőcseppek áztatják rég-szakadt kabátom
Hűvösen simul bőrömre ingem maradéka
Csupasz bokámig, már térdemig ér a sár
Túlélni nem a kiváltságosok hagyatéka
Állok, csak állok, mint kit elfeledtek
A mocskos víz lelkem utolsó zugát is ellepi
Csontjaimban hideg szél-járta fájdalom
Éhem, szomjam az elsöprő vihar sem oltja ki
Előttetek állok, bíráim vagytok mind
Néma szavaim értetek kiáltanak
Megtépázottan is embernek maradni
Fogadjátok meg ti is fogadalmamat!
