Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Attila Vadász felhasználó összes verse >>>



Kopott kutyák

Kopott lelkű kutyák futnak
a sziklás fennsík karmai között,
a megedző fagyos szél,
az egekből beléjük költözött.

Kíméletlen eső szitál,
a szürke szív nem szül magányt,
falkában a csapatnyi árva,
testükön sár-kacagány.

Felüvölt az eső, felkiált a szél,
a fennsík népe összerezzen,
s mint sötét-felhő madárraj
eltűnik sorsába veszetten.

Csak a sziklák és a varjak
tudják, hogy valaha itt voltak,
meleg tejjel, bélelt óllal
várnak rájuk a rég holtak.

To Top