A Sánta J. Ede felhasználó összes verse >>>
Táltos hátán
Vágtázz, mint szél, mint hatalmas hurrikán,
Teperj le mindent, ami az utadba áll.
Úgy szállj, hogy nyomod sem maradjon!
Vágtázz velem, vágtázz, drága táltosom!
Feszüljön izmaink verejtékre!
Hátadon ülve vágyom a szélre,
Cirógassa arcom, s lehunyom szemem,
Egyetlen táltosom, vágtázz velem!
Sörényed látom csillogó tengerként,
Így vágtatunk ketten egyetlen emberként!
Szívem dobbanása, patáid dobogása,
Vágtázz, nincs most idő a zokogásra!
Hátadon ülve, drága táltosom,
Érző szívvel ébren álmodom.
Ne állj meg, s ne nézz vissza,
Legyen a lelkünk örökre tiszta!
Vágtázz, hagyjuk most a múltat.
Repüljünk tovább, lásd meg az utat.
Lelassul az idő, megáll a táj,
Valami változik, valami fáj!
De én itt vagyok veled, drága táltosom!
Én a lelkemet, szívemet neked átadom!
Remegjen meg a föld most alattunk.
Én táltosom, gyere, szaladjunk!
Nem kell más, csak szabadnak születni,
És egy igaz barátot szívből szeretni!
Lehunyt szemmel vakon követni,
S utunk végén, erősen ölelni.
Vágtázz velem, s légy örökre szabad!
S bennünk ez az érzés örök marad!
Szabad, vad szívünk társak, s egyek,
Az élet kínjaitól többé nem szenved!
Táltos hátán másmilyen az élet,
Az eltűnő létet látom már szépnek.
A rohanó világban megállni kellene,
Sajnos már nem lehet tenni ellene!
