A Sánta J. Ede felhasználó összes verse >>>
Légy jó, bácsi!
Hosszú folyosókon kószálva,
Egy fehér szobára találva,
Megláttam őt, ott feküdve,
A betegségtől gyötörve.
Apró mosoly volt sápadt arcán,
Fehér fátyol kiszáradt ajkán.
Megfogtam remegő kis kezét,
S kinyitotta két kis szemét.
Halkan, csendben meséltem,
Az életemről regéltem.
Egy szóra nyitotta ajkait,
És odasúgta szavait:
Légy jó, bácsi, én elmegyek.
S azzal elengedte a kezemet.
Lehunyta lassan két kis szemét,
Nem éli át már a szenvedélyt.
Ott feküdt e gyermek fehérben,
Egy mackót ölelve kezében.
Mélyen alszik, így van rendben.
Utolsó útján kísérem csendben.
