A Bencsik Alex felhasználó összes verse >>>
Utolsó álló fám
Volt egy korban szép kertben
Fa mely földbe nyúl mèlyen
Azt hittem csak az elmémben
Törzsèbe zárva az èlet
Leveleiben sorsom nem kètlem
Kertbe bezárva oly règen
Mert zölden áll, bár rég körülte
Eltünt a kert s virágai;
Az ősz ez egyet elkerülte,
S tömötten állnak ágai,
S bár elveszett minden remény,
E fán még zöldet látok én
Sa lomb között ezer virágot,
Pirúlva az ágak fölött,
S ha feltekintek, napvilágot,
Csillogva a levél között,
Hol fülmile esattogva szól
Elmúlt tavasznak bájiról.
-Bencsik Alex Márton
