A Bencsik Alex felhasználó összes verse >>>
Gyertya s viasz
Csak menekülnèk mint lángtól viasz,
Nincs kiben találjak vigaszt,
Mégis egybe zárva tűzzel egy gyertya
Az vagyok én saját magam cellája
Be gyökerezve állott földbe
Tovább lépésen fejem törve
De elszáradt gyökerek tartanak lekötve
A sorsom itt maradni örökre
Úgy sajnálom növények sokaságát
Nem láthatják a világ boldogságát
Ha létezik olyan nem találkozott vele jó magam
Sajnálatommal nem megyek innen akár hova
Fázok a melegben lángok körülöttem
Nem lelhetek bennük örömre
Hisz éget a tűz oly mélyen
Helye sosem gyógyul be szépen
Tele hegekkel, már nem is értem
Miért szenvedek egy állott földben egész életemben
Miért kell meneküljek a lángtól mi életben tart
Az élet keverte ezt a zavart
El akarok menni, oly messzire
Nem hiányzok ott senkinek
Nem kell menekülni s félni
Nem kell tovább így élni
-Bencsik Alex Márton
