A Bencsik Alex felhasználó összes verse >>>
Szobám árnya
Hogy lehet, hogy ujra megtörténhet?
Szobám sötétjébe még egy árny lépett.
S arca ismeretlen ha van is,
Emléke mégis olyan friss.
Új árny mond, mi vagy te?
Netán múltamból küldött emlékem?
Avagy balszerencse csupàn?
Lehet sose tudom látogatásod okát.
Szemezel velem onnan a sarokból.
Mond itt léted miből van? Önakaratodból?
Küldötted ha vagyon ki lenne az?
Nem mintha találnék benne vigaszt...
Egyre közeledsz szobám fala szűkül,
Szemem világa egyre jobban szürkül.
Félnem kéne tőled tudom én jól,
De egyszerűen nem érzem az akaratot.
Lassan fogod meg kezem,
Elmondod hogy uticélomhoz megérkeztem,
Pedig nem tettem egy lépést sem,
Utána kezem óvatosan elengeded.
Szörnynek mondanak emberek téged,
Életed mégis myugodtan éled.
Tovább figyeli éjszakám az árnylény...
Rá nem jut pont a holdfény.
Szomorú sors mit kaptunk mi.
Mondhatnám hogy tartsunk ki,
De kel fel a nap, létünk véges.
Nem is vagy tesem vétkes.
Hibát csak ember követ
Te csak álsz ott csöndben,
S várod mikor teljesül be léted,
Mégsem kívánsz nekem véget...
-Bencsik Alex Marton
