A Gabrielin Ráduly felhasználó összes verse >>>
Hófehér
A föld, a föld ma oly fehér,
Mint egy falat, friss kenyér,
S ahogy kiömlik a tej,
Mindent sűrű köd lep el.
A táj, a táj, a messze táj,
A fák lábánál méhkaptár,
És minden, minden hófehér.
Itt van a tél, itt a tél.
A szántóföldön, rögök alatt,
Néma magvak alszanak.
Óvja őket a takaró,
Lehullott már rég a hó.
Emerre tó, arra patak,
Mélyükön a jó halak,
A kövér nyárról mesélnek
Az iszapnak és a jégnek.
És az ég is hófehér,
Akár a föld, akár a tél.
Így néznek farkasszemet,
Egyik kacsint, másik nevet.
Vajon melyik az ég és melyik a föld?
Most mind a kettő nyelvet ölt.
Ha összekeverjük, mi emberek,
Élünk az égben, a felhők felett.
Ott szövögetjük az álmokat,
Keresünk magunknak párokat,
Ott élünk, és szeretünk,
Jó nekünk, de jó nekünk.
És magányos nyári éjszakán
Kinézünk szobánk ablakán,
És csak bámulunk a földre fel,
Egy hófehér angyal énekel.
