A Bence Barna felhasználó összes verse >>>
Galád angyal
Volt egy angyal ki rejtette énjét,
Csak azért hogy ezzel védhesse népét,
A szerettei elhagyták, magára maradt,
Mindig neki jutott az utolsó falat.
Senki nem hitt neki, nem értette szavát,
Hiszen ő csak különc volt: átkozott Galád.
Elege lett egyszer, rosszul esett neki,
Úgy döntött a csatát emberként vívja ki.
Vitte hát a népét, hogy a földre leszálljon,
És követték őt, a hibát minden áron.
Akkor jött rá mit tett, miképp cselekedett,
Ezért szólította meg így a hadsereget:
Amikor az utolsó ember leszállt a földre,
A szívem megannyi darabra törte,
Elmélkedés volt bőven,
De galád módon csak egy volt belőlem.
Többet értél mint más,
Hiszed vagy épp látod,
De eljött az időd,
És mindezt most megbánod.
Az életed véget ér,
Nem maradt más hátra:
Utoljára visszanézel,
Még egy jó barátra.
Azzal az angyal levette a gúnyát,
Véres kezével egy utolsót kántált,
Miként emberből angyal lett már látta,
Ez volt a szívének utolsó dobbanása.
