A Beatrix Bianka Bauman felhasználó összes verse >>>
Žagubica felett
Radnóti Miklós emlékére
Vízgyöngy vagyok az árja tollán,
Cseppenek, folyok tetűk torkán…
Vízgyöngy vagyok az árja tollán.
Jön a nyár, de a vízcsepp megfagy,
Megfagyott anyám, megfagyott szag…
Jön a nyár, de a vízcsepp megfagy.
Én gyöngy voltam, de méreg lettem,
Szikár szemgödör áll felettem…
Én gyöngy voltam, de méreg lettem.
A sorsom fűszál; megtaposnak,
Lábaim húznak és vonszolnak…
A sorsom fűszál; megtaposnak.
Rég nincs hold, s az már nem is kerek,
Óh Žagubica, te beszegett…
Rég nincs hold, s az már nem is kerek.
Nincs semmim: sehol, se mindenütt,
Ott se, hol a hold sugara süt…
Nincs semmim: sehol, se mindenütt.
(Versforma: 3 soros zárttükrös, melyet úgy kell olvasni, hogy az első két sort egyben, majd a második és a harmadik sort is egyben. A versformát Kustra Ferenc József alkotta.)
